What kind of love...

Itt az idő, hogy újból "tollat ragadjak". Rengeteg emlék rohant meg ma. És az egész olyan, mintha meg sem történt volna. Egy gyűrű... Egy karkötő és rengeteg emlék. De mind a múltba vész. Mintha nem is én lennék. Változunk, idővel minden értelmet nyer. Lassan két év eltelt búcsúnk óta. Azóta alig gondoltam rá. Pedig két év hosszú idő. Két évig voltunk egymás mellett. És az élet mégis úgy gondolta, hogy jobb, ha külön utakon folytatjuk. Ma már nem sajnálom. Egyáltalán nem, habár akkor azt hittem, belehalok abba, hogy elmegy.

Most rengeteg olyan dologról mesélhetnék, olyanról, amit csak ő ért. Csak ő és én. Nem teszem. Helyettem beszéljen egy akkori szösszenetem.

"Mikor odabújsz valakihez, akit talán a világon legjobban szeretsz, és hallod szíve dobogását, úgy érzed vele bármire képes vagy. Úgy érzed, hogy nincsenek határok. Szállni is képes lennél. A gondolat, hogy e két kar között biztonság ölel körül, elbódít. Ilyenkor kizárod a külvilágot, és csak a szeretett személy létezik számodra, csak őt látod. És habár nincs mindig melletted, mégis érzed az illatát magadon, minden járókelőben őt keresed. Hallod, ahogy a füledbe súgja, hogy mennyire szeret és fontos vagy neki. Aztán becsukod szemed, majd újból és újból felidézed magad előtt azt a pillanatot, amikor ajkatok először találkozott. Ilyenkor mindig elmosolyodsz, légy bárhol. Nem érdekel, hogy a többi ember mit gondol rólad, neked csak az számít, hogy boldog vagy. Hihetetlenül boldog. És ezt csak egy embernek köszönheted. Igen, ez a boldogság. Amikor napjában pár pillanatra nem jut csupán eszedbe. Egész nap ő jár a fejedben. Amikor epedve várod, hogy meglásd azt az ismerős, és melegséget árasztó szempárt. Amikor vágysz hangjára. Vágysz arra, hogy halld nevetését, lásd mosolyát. És várod, hogy ismét az ő szívdobogása ringasson édes álomba. Ez a szerelem. Ez álom, amiből soha nem szeretnél fölébredni."

Szeretném újra ezt érezni... Mindennél jobban szeretném, ha újra részem lehetne ebben az édes bódultságban. Meg szeretném kóstolni a csokoládét, keserű íz nélkül...