ZBB, egyetem, MTT, barátok és család
Tényleg frenetikus nyaram volt, sokkal jobb, mint amilyennek indult. Barátokkal napfelmente nézés a Duna-parton egy átbeszélgetett/hülyéskedett éjszaka után. Spontán mininyaralás Csömörön, MTT tábor Nagyvisnyón a sok számomra kedves emberrel. Azután pedig gólyatábor. 4 napnyi masszív party, hülyülés. Rengeteg piával, még több cigivel és temérdek új arccal. Új arcokkal, akiket jó lenne megismerni. Matekosok, bárczisok, P!NKek, Gabona, Anna, Huba, Robcsi és Vira. Tényleg zseniális csapat voltunk és a négy nap frenetikus volt. Megvolt a katarzis, és minden, ami egy jó táborhoz kell.
Csak úgy, mint az MTT táborban. Személy szerint hihetetlen mód élveztem a tábort, nem érdekelt, hogy meleg van, ahogy az sem, hogy történtek kisebb-nagyobb balesetek a tábor alatt és az sem, hogy a keretjáték kissé döcögősen indult. Egyszerűen szükségem volt erre a közösségi élményre. Arra, hogy érezzem, valahol - a családomon kívül - végre igazán törődnek velem, függetlenül attól, hogy hogy nézek ki. Sok ember ott csak engem lát. Aki valóban vagyok. És ez ritka ajándék. Az elfogadás megnyugtató érzése ott lebegett a 9 nap alatt. Szenzációs volt. Jól esett, hogy FQ segített összerakni a mesterdarabom. Érdekes volt meghallgatni őt, hogy látszólag ugyanazon dolgot hogy látja ő, és hogy látom én. Hogy mennyire mások vagyunk, és mégsem. Aztán amikor felolvastam a mesterdarabom és az emberek sorra jöttek oda hozzám gratulálni. Nagyon jól esett, és ennek fényében azt mondom, abszolút megérte dolgozni ezért. Kellett már egy ilyen élmény. Szükségem volt az elismerésre. És szükségem volt arra, hogy ott lehessek, hogy megölgethessek random szembejövő embereket, hogy kicsit elmeneküljek a hétköznapokból. Rettenetesen jól esett a szervezők bizalma felém. És az, hog végre tényleg teljesült az, hogy az SMT-k együtt dolgozhattak a szervezőkkel. Hogy idén nem éreztem azt a szakadékot köztük és köztem. A tábori társasjátékról meg annyit, hogy személy szerint nagyon élveztem. Végre nem kellett attól félnem, hogy útban a dohányzóhely felé kifosztanak, és elveszik a kedvem az egésztől. A rendeknek tényleg össze kellett dolgozniuk, és nem egymás ellen harcolniuk a leggazdagabb nép címért. Szerintem ez lenne egy társasjáték lényege. Sokkal kevesebb konfliktusra adott okot, és így sokkal nagyobb kedvvel mentem oda reggelente Siderichez és Roderichez termelni, majd délben váltani. És az idei dal tényleg frenetikus (mintha kissé sokszor használnám ezt a szót =D) lett. Az idei árny jól sikerült, és Ankalimon "Ajjaj" beszólása már csak hab volt a tortán. =D Sok emberrel beszélgethettem, olyanokkal, akikkel azt sem gondoltam volna, hogy valaha szóba állok/szóba állnak velem. Véleményem szerint az MTT egy nagy, lélegző, élő valami, ami két évvel ezelőtt kirángatott a magányosság posványából, ráébresztett arra, hogy a gyerek még mindig bennem él, és az itt szerzett barátaim azóta is számtalanszor segítettek rajtam különböző módon. És ha ők azt kérdezik, hogy vagyok, akkor elvárják, hogy elmondjam, mert érdekli őket. Olyan szerves része lett az életemnek ez a csapat csodabogár, hogy már nem is tudom elképzelni magam nélkülük.
Most mindenesetre nem vagyok túl jól. Anyut kirúgták és én most kezdem az egyetemet. Nem szeretnék hálátlan meg lusta lenni, de nem tudom, bírnám-e a sulit és valami melót együtt. Ha már bejutottam, el fogom végezni. Megmutatom apámnak, hogy sokkal több van bennem, mint amennyit ő valaha is látott belőlem. Mert hogy ugye szerinte minek megyek egyetemre, úgyse végzem el. Természetesen nem az én arcomba mondta, mert ha azt tette volna, akkor bizony nem tette volna zsebre, amit tőlem kapott volna. De ennyit róla. Ma újból bebizonyította, hogy egy igazi tirpák. Papír nélkül nem hiszi el, hogy felvettek a Bárczira. Hát a pofám leszakad. Persze, hazudnék arról, hogy felvettek oda, ahova lazán 6 éve szeretnék bejutni. Mindenki magából indul ki, tartja a mondás. De igazából lassan már tényleg nem lepődöm meg tőle semmin. De azért nagyon szarul esik, hogy ezt kapom tőle. Bizonyítani szeretnék. Hogy meg tudom csinálni. Erre ő mire képes? Erre. De erre mind. Nah mindegy, holnapra jobb lesz, csak ez most felhúzott. Ezen kívül napok óta nagyon rosszul alszom. Nem tudom, miért, de kezd kiakasztani. Remélem, csak a közelmúlt eseményei miatt, és nincs komolyabb baj. Mert most mindennél fontosabb, hogy észnél legyek és ott legyek anyunak. Hisz ha ő nem lenne, sehol sem tartanék.
Mindesetre ma voltam masszázson, és az arcom és a vállam olyan laza, mint életemben kb. soha. Ezt minden ismerősömnek ki kéne próbálnia. Különösen egyetemista barátaimnak egy-egy nehéz vizsgaidősuck után. Én garantáltan rendszeresíteni fogom. =)
Csak úgy, mint az MTT táborban. Személy szerint hihetetlen mód élveztem a tábort, nem érdekelt, hogy meleg van, ahogy az sem, hogy történtek kisebb-nagyobb balesetek a tábor alatt és az sem, hogy a keretjáték kissé döcögősen indult. Egyszerűen szükségem volt erre a közösségi élményre. Arra, hogy érezzem, valahol - a családomon kívül - végre igazán törődnek velem, függetlenül attól, hogy hogy nézek ki. Sok ember ott csak engem lát. Aki valóban vagyok. És ez ritka ajándék. Az elfogadás megnyugtató érzése ott lebegett a 9 nap alatt. Szenzációs volt. Jól esett, hogy FQ segített összerakni a mesterdarabom. Érdekes volt meghallgatni őt, hogy látszólag ugyanazon dolgot hogy látja ő, és hogy látom én. Hogy mennyire mások vagyunk, és mégsem. Aztán amikor felolvastam a mesterdarabom és az emberek sorra jöttek oda hozzám gratulálni. Nagyon jól esett, és ennek fényében azt mondom, abszolút megérte dolgozni ezért. Kellett már egy ilyen élmény. Szükségem volt az elismerésre. És szükségem volt arra, hogy ott lehessek, hogy megölgethessek random szembejövő embereket, hogy kicsit elmeneküljek a hétköznapokból. Rettenetesen jól esett a szervezők bizalma felém. És az, hog végre tényleg teljesült az, hogy az SMT-k együtt dolgozhattak a szervezőkkel. Hogy idén nem éreztem azt a szakadékot köztük és köztem. A tábori társasjátékról meg annyit, hogy személy szerint nagyon élveztem. Végre nem kellett attól félnem, hogy útban a dohányzóhely felé kifosztanak, és elveszik a kedvem az egésztől. A rendeknek tényleg össze kellett dolgozniuk, és nem egymás ellen harcolniuk a leggazdagabb nép címért. Szerintem ez lenne egy társasjáték lényege. Sokkal kevesebb konfliktusra adott okot, és így sokkal nagyobb kedvvel mentem oda reggelente Siderichez és Roderichez termelni, majd délben váltani. És az idei dal tényleg frenetikus (mintha kissé sokszor használnám ezt a szót =D) lett. Az idei árny jól sikerült, és Ankalimon "Ajjaj" beszólása már csak hab volt a tortán. =D Sok emberrel beszélgethettem, olyanokkal, akikkel azt sem gondoltam volna, hogy valaha szóba állok/szóba állnak velem. Véleményem szerint az MTT egy nagy, lélegző, élő valami, ami két évvel ezelőtt kirángatott a magányosság posványából, ráébresztett arra, hogy a gyerek még mindig bennem él, és az itt szerzett barátaim azóta is számtalanszor segítettek rajtam különböző módon. És ha ők azt kérdezik, hogy vagyok, akkor elvárják, hogy elmondjam, mert érdekli őket. Olyan szerves része lett az életemnek ez a csapat csodabogár, hogy már nem is tudom elképzelni magam nélkülük.
Most mindenesetre nem vagyok túl jól. Anyut kirúgták és én most kezdem az egyetemet. Nem szeretnék hálátlan meg lusta lenni, de nem tudom, bírnám-e a sulit és valami melót együtt. Ha már bejutottam, el fogom végezni. Megmutatom apámnak, hogy sokkal több van bennem, mint amennyit ő valaha is látott belőlem. Mert hogy ugye szerinte minek megyek egyetemre, úgyse végzem el. Természetesen nem az én arcomba mondta, mert ha azt tette volna, akkor bizony nem tette volna zsebre, amit tőlem kapott volna. De ennyit róla. Ma újból bebizonyította, hogy egy igazi tirpák. Papír nélkül nem hiszi el, hogy felvettek a Bárczira. Hát a pofám leszakad. Persze, hazudnék arról, hogy felvettek oda, ahova lazán 6 éve szeretnék bejutni. Mindenki magából indul ki, tartja a mondás. De igazából lassan már tényleg nem lepődöm meg tőle semmin. De azért nagyon szarul esik, hogy ezt kapom tőle. Bizonyítani szeretnék. Hogy meg tudom csinálni. Erre ő mire képes? Erre. De erre mind. Nah mindegy, holnapra jobb lesz, csak ez most felhúzott. Ezen kívül napok óta nagyon rosszul alszom. Nem tudom, miért, de kezd kiakasztani. Remélem, csak a közelmúlt eseményei miatt, és nincs komolyabb baj. Mert most mindennél fontosabb, hogy észnél legyek és ott legyek anyunak. Hisz ha ő nem lenne, sehol sem tartanék.
Mindesetre ma voltam masszázson, és az arcom és a vállam olyan laza, mint életemben kb. soha. Ezt minden ismerősömnek ki kéne próbálnia. Különösen egyetemista barátaimnak egy-egy nehéz vizsgaidősuck után. Én garantáltan rendszeresíteni fogom. =)
Ha hazamegyek vigyél el oda, ahol masszázson voltál, nagyon rám fog férni, mert itt nincsen rá lehetőségem és már most fáj mindenem.:)))
VálaszTörlésEgyébként meg bírni fogod és végig fogod csinálni!
Én is dolgoztam, háztartást vezettem, valamennyire egyengettem a családom útját, istápoltam Alyrt, aki akkor épp munkanélküli volt, gyakszira jártam, MTTzetm, tábort szerveztem egyszerre. Ja meg olaszul is tanultam.
Észre se fogod venni mennyi mindent csinálsz egyszerre, és amikor hirtelen nem lesz mit csinálni, mert mondjuk vége a vizsgaidőszaknak, és rád szakad 2-3 hét kvázi semmittevés, akkor fogsz csak ledöbbenni azon, hogy mennyit bírsz.
Erős lány vagy én tudom!:)